Nem vagyok egy BKV specialista és nem is kívánom bántani azokat, akik eddig a megoldáson dolgoztak. Pontosan ez a legfájóbb dolog az egész BKV és MALÉV működésében, hogy sokan vannak, akik nagyon sokat dolgoznak, de a végeredmény mégis katasztrofális. Az egész ott kezdődik, hogy a főváros Főpolgármestere könyörög a kormánynak, hogy adjanak pénzt. Gondolom valamilyen szokás, vagy megállapodás szerint az állam támogatja a BKV működését. Itt jön a képbe a CSERE fogalma, a BKV ad egy szolgáltatást, amiért az emberek fizetnek, és ezt az állam kiegészíti. Gondolom, hogy egy évben ki lehet kalkulálni, hogy mennyi kiegészítést ad az állam és a többit a BKV-nak kell kitermelni.
Ezzel nagyon sokan vagyunk így, hogy kiszámoljuk a szükséges bevételeket és aztán ezt ki kell termelni. Igaz nekünk nincs a “nagybátyánk”, akihez gyorsan elszaladhatunk, hogy kell még pénz, különben leállunk. Ha valaki hozzám jönne ilyen kéréssel én megnézném, hogy valóban megkapta a neki járó arányos támogatást és ha igen, akkor széttárnám a kezem és: “KI KELL TERMELNI!”. Ezt csinálja az ország nagy része, kitermeli a szükséges bevételét. Azaz elegendő CSERÉT bonyolít le, hogy elegendő bevétele legyen. Miért kellene elfogadnunk azt, hogy az ország egyik nagyvállalata másképpen működik, mint a nagy többség. Én nem szeretnék a befizetett adóból feneketlen zsákba pénzt lapátolni. Ennél sokkal egyszerűbb olyan emberre bízni, aki képes nyereségessé tenni, vagy legalább is a nullszaldót elérni.
Ahhoz, hogy valaki ezt elérje az első alapszabály, amit meg kell tanulnia: “MINDEN SZERVEZET TÖBBET PRÓBÁL KÖLTENI, MINT AMIT MEGKERES.” L. Ron Hubbard, Menedzsment Sorozat 3. 431. oldal
Ha ezt megérti az, aki a pénzügyekért felelős, akkor azt is meg kell értenie, hogy soha nem engedhetem meg, hogy a cég azt költse el, amit még nem termelt meg. Mert biztosan többet fog költeni, mint amennyit megtermel. Aztán jön a kényelmetlen helyzet, hogy hiteleket kell felvenni, majd a tulajdonost kell kérni, hogy adjon. Ez így nem lehet sikeres. Bármelyik szervezet, cég, állam halad a bukása felé, ha nem érti meg a fenti adatot és nem akadályozza meg a túlköltekezést. És ez nem megszorítást jelent. Ez a kötet hozzáférhető bárki számára.
Copyright 2012 WISE Közép-Európa Egyesület, Minden jog fenntartva.
A helyes sorrendben elvégzett dolgok meghozzák a remélt eredményt. Ez egy nagyon fontos képessége egy ügyvezetőnek: KÉPES LEGYEN HELYES SORRENDEKBEN gondolkodni. A sorozat első részében vizsgáljuk meg, hogy egy szervezet, cég, vagy ország esetében a pénzügyek kezelésének mi lenne a helyes sorrendje. Az én javaslatom valahogy így nézne ki:
Sajnos ez a sorrend nem mindenkinek egyértelmű és szeretném a véleményedet megtudni, hogy milyen valós példát láttál erre, illetve Te mit gondolsz, hogy mi lenne a helyes sorrend?
Most pénteken lesz egy előadás, ahol bővebben lesz szó a témáról. Jelentkezés itt.
Azt írja az újság, hogy nem lesz jelentős gazdasági növekedés. Hmm. Nekem ez nem tetszik. Én szerintem több bevételt lehetne az országban elérni, csak azokkal az alapvető alapelvekkel, amelyeket bárki elolvashat L. Ron Hubbardtól. Igaz, hogy ezek olyan, nagyon erőteljes adatok, amelyeken dolgozni kellene az ország többségének.
“Egy szervezet összehangolt célokból, vonalakból és terminálokból áll.” A “terminál” ebben az esetben egy olyan stabil ember, aki jól tud termelni és stabil pontja a társadalomnak. Az összehangolt célok, amelyeken az állami vezetésnek dolgoznia kellene. Legfőképpen nem a másik politikai erőt kellene ócsárolni, hanem azokat a pontokat megkeresni, amiben egyet tudnak érteni és azt társadalmi szinten összehangolni.
Nem szabadna betervezni veszteséget az ország pénzügyeiben, azaz lehetnénk életképesek is. Hogyan?
“Ahhoz, hogy életképes legyen, egy a saját határain kívüli terület számára tisztességes és értékes cserét kell biztosítania, mégpedig olyan mennyiségben, ami kielégíti a szükségleteit.” Nagyon sok polgármesternek el kellene gondolkodnia, hogy miért tette tönkre a városba telepített multi nagy vállalat boltja a helyi ipart, a helyi vállalkozókat. Miért nem elegendő, ha nem rendelkezünk valódi exportképes termékekkel? Miért is kellene sok képzett ember, hogy a külvilággal való cseréinket előnyösen tudjuk megoldani? Miért nem elég egy kis közösségen belül cserélgetni és miért is kell olyan termékeket kifejleszteni, amit el lehet adni a valós értéke miatt.
Ha a fenti alapelveket betartanánk, akkor bármelyik szervezet, cég, vállalat és ország lehetne pénzügyileg életképes. Nem kellene kölcsönöket felvennie, hogy finanszírozza önmagát. És így nem kellene a fiatalok jövőjét fizetendő kamatok formájában elherdálni.
Az eredeti írásban, egyéb nagyon hasznos dolgot találhatunk. “SZERVEZETI ALAPOK”.
