Nem vagyok egy BKV specialista és nem is kívánom bántani azokat, akik eddig a megoldáson dolgoztak. Pontosan ez a legfájóbb dolog az egész BKV és MALÉV működésében, hogy sokan vannak, akik nagyon sokat dolgoznak, de a végeredmény mégis katasztrofális. Az egész ott kezdődik, hogy a főváros Főpolgármestere könyörög a kormánynak, hogy adjanak pénzt. Gondolom valamilyen szokás, vagy megállapodás szerint az állam támogatja a BKV működését. Itt jön a képbe a CSERE fogalma, a BKV ad egy szolgáltatást, amiért az emberek fizetnek, és ezt az állam kiegészíti. Gondolom, hogy egy évben ki lehet kalkulálni, hogy mennyi kiegészítést ad az állam és a többit a BKV-nak kell kitermelni.
Ezzel nagyon sokan vagyunk így, hogy kiszámoljuk a szükséges bevételeket és aztán ezt ki kell termelni. Igaz nekünk nincs a “nagybátyánk”, akihez gyorsan elszaladhatunk, hogy kell még pénz, különben leállunk. Ha valaki hozzám jönne ilyen kéréssel én megnézném, hogy valóban megkapta a neki járó arányos támogatást és ha igen, akkor széttárnám a kezem és: “KI KELL TERMELNI!”. Ezt csinálja az ország nagy része, kitermeli a szükséges bevételét. Azaz elegendő CSERÉT bonyolít le, hogy elegendő bevétele legyen. Miért kellene elfogadnunk azt, hogy az ország egyik nagyvállalata másképpen működik, mint a nagy többség. Én nem szeretnék a befizetett adóból feneketlen zsákba pénzt lapátolni. Ennél sokkal egyszerűbb olyan emberre bízni, aki képes nyereségessé tenni, vagy legalább is a nullszaldót elérni.
Ahhoz, hogy valaki ezt elérje az első alapszabály, amit meg kell tanulnia: “MINDEN SZERVEZET TÖBBET PRÓBÁL KÖLTENI, MINT AMIT MEGKERES.” L. Ron Hubbard, Menedzsment Sorozat 3. 431. oldal
Ha ezt megérti az, aki a pénzügyekért felelős, akkor azt is meg kell értenie, hogy soha nem engedhetem meg, hogy a cég azt költse el, amit még nem termelt meg. Mert biztosan többet fog költeni, mint amennyit megtermel. Aztán jön a kényelmetlen helyzet, hogy hiteleket kell felvenni, majd a tulajdonost kell kérni, hogy adjon. Ez így nem lehet sikeres. Bármelyik szervezet, cég, állam halad a bukása felé, ha nem érti meg a fenti adatot és nem akadályozza meg a túlköltekezést. És ez nem megszorítást jelent. Ez a kötet hozzáférhető bárki számára.
Copyright 2012 WISE Közép-Európa Egyesület, Minden jog fenntartva.
A helyes sorrendben elvégzett dolgok meghozzák a remélt eredményt. Ez egy nagyon fontos képessége egy ügyvezetőnek: KÉPES LEGYEN HELYES SORRENDEKBEN gondolkodni. A sorozat első részében vizsgáljuk meg, hogy egy szervezet, cég, vagy ország esetében a pénzügyek kezelésének mi lenne a helyes sorrendje. Az én javaslatom valahogy így nézne ki:
Sajnos ez a sorrend nem mindenkinek egyértelmű és szeretném a véleményedet megtudni, hogy milyen valós példát láttál erre, illetve Te mit gondolsz, hogy mi lenne a helyes sorrend?
Most pénteken lesz egy előadás, ahol bővebben lesz szó a témáról. Jelentkezés itt.
Az emberek elmennek tüntetni, hogy kifejezzék az érzelmeiket egy dologgal kapcsolatban.
Ezzel semmi gond nincs. A gond ott kezdődik, ha egy dologgal kapcsolatos megnyilvánulásokra
nem érkezik válasz. Volt egy nagyobb tüntetés az Operánál, ahol sokan kifejezték aggodalmukat
a demokráciát illetően. Sokan voltak, elmondták, amit akartak és nem kaptak egy nyugtázást,
azaz senki sem mondta a címzettek közül, hogy “Rendben van emberek, vettük az adást, értjük
az aggodalmatokat. Ezt, meg ezt fogjuk csinálni, hogy elmúljon az érzésetek.”
Amikor az ember mondani akar valamit és nem mondja valaki, hogy “Értettem, hallottam,
eljutott hozzám. Köszi.”, akkor egy kicsit frusztrált lesz és ez egy egész társadalomra vetítve
egyre nagyobb feszültséget képes felhalmozni. Ezen semmit nem változtat a tény, hogy kinek
van igaza, vagy, hogy hány Fidesz, vagy MSZP, vagy Jobbik tag mondja el a véleményét.
Ez egy alapvető kommunikációs probléma. És ez nem jelenti azt, hogy ha válaszolunk egy
vélemény nyilvánításra, hogy ezzel egyetértenénk azzal, amit mondanak. Dehogyis, csak azt
jelezzük, hogy megértettük, hogy nekik más a véleményük és azt elmondták.
Ha azt akarjuk, hogy egy országos problémával közösen birkózzunk meg, akkor előtte
EGYETÉRTÉST kellene teremteni, hogy meg tudjuk oldani azt a gondot. Az egyetértés előtt
van a KOMMUNIKÁCIÓ, ami elég adatot, információt, kölcsönös tiszteletet ad, hogy esélye
legyen az egyetértésnek. Én szívesen segítenék akár a kormánynak is, ha egyetértek valamelyik
céljával, ami legalább úgy tűnik, hogy számomra is segít a céljaimat elérni.
Ha valaki azt akarja megértetni, hogy éljek alacsonyabb színvonalon, vagy nyugodjak bele, hogy
az egyházam nem egyház a továbbiakban, ezekkel nem fog célt érni, hiszen ezek nem elfogadható
célok. Ráadásul ezt nem is akarja velem megértetni, az még rosszabb. De az sem elfogadható, hogy
folyamatosan hiányt tervezünk. Ki az az ember, aki évek óta hiányt tervez a saját pénzügyeire?
Csak gondol arra, hogy valamikor ezt ki kell fizetni. Valakinek.
Az országon belüli KOMMUNIKÁCIÓ hiánya, vagy alacsony színvonala, a kölcsönös tisztelet
hiánya is. “Nem válaszolok a Te tüntetéseden a felvetéseidre, mert nem tartalak elég fontosnak.
Nem tartom fontosnak a véleményed és a nézeteidet.”
Ez a valódi arrogancia. A jó modor legfőbb alkotó elemének hiánya. És akinek nincs jó MODORA,
azt elutasítják az emberek. A saját pártbeli társa is elutasítja előbb-utóbb.
Megkérdezhetjük, hogy akkor mit csináljunk. Aki ezt megérti, annak mind nagyon fontos dolga,
bármelyik pártban vagy szervezetben dolgozik, hogy megértesse a MODORT másokkal!
“Az embernek kiváló modora lehet csupán azáltal, hogy figyelembe veszi:
a) az emberek fontosságát,
b) a kétirányú kommunikációs ciklust,
c) a helyi formaságok mint helyes viselkedés betartását.” – L. Ron Hubbard MODOR c. írása.
Ha elérjük, hogy minden közéleti szereplő alkalmazza a fentieket, akkor sokkal hamarabb tudnánk
EGYETÉRTÉSRE jutni egy dolgot illetően, illetve meg is tudnánk oldani azt.
A MODOR c. írás itt olvasható teljes terjedelemben.
© 2012 WISE Közép-Európa Egyesülete. Minden jog fenntartva