A helyes sorrendben elvégzett dolgok meghozzák a remélt eredményt. Ez egy nagyon fontos képessége egy ügyvezetőnek: KÉPES LEGYEN HELYES SORRENDEKBEN gondolkodni. A sorozat első részében vizsgáljuk meg, hogy egy szervezet, cég, vagy ország esetében a pénzügyek kezelésének mi lenne a helyes sorrendje. Az én javaslatom valahogy így nézne ki:
Sajnos ez a sorrend nem mindenkinek egyértelmű és szeretném a véleményedet megtudni, hogy milyen valós példát láttál erre, illetve Te mit gondolsz, hogy mi lenne a helyes sorrend?
Most pénteken lesz egy előadás, ahol bővebben lesz szó a témáról. Jelentkezés itt.
Azt írja az újság, hogy nem lesz jelentős gazdasági növekedés. Hmm. Nekem ez nem tetszik. Én szerintem több bevételt lehetne az országban elérni, csak azokkal az alapvető alapelvekkel, amelyeket bárki elolvashat L. Ron Hubbardtól. Igaz, hogy ezek olyan, nagyon erőteljes adatok, amelyeken dolgozni kellene az ország többségének.
“Egy szervezet összehangolt célokból, vonalakból és terminálokból áll.” A “terminál” ebben az esetben egy olyan stabil ember, aki jól tud termelni és stabil pontja a társadalomnak. Az összehangolt célok, amelyeken az állami vezetésnek dolgoznia kellene. Legfőképpen nem a másik politikai erőt kellene ócsárolni, hanem azokat a pontokat megkeresni, amiben egyet tudnak érteni és azt társadalmi szinten összehangolni.
Nem szabadna betervezni veszteséget az ország pénzügyeiben, azaz lehetnénk életképesek is. Hogyan?
“Ahhoz, hogy életképes legyen, egy a saját határain kívüli terület számára tisztességes és értékes cserét kell biztosítania, mégpedig olyan mennyiségben, ami kielégíti a szükségleteit.” Nagyon sok polgármesternek el kellene gondolkodnia, hogy miért tette tönkre a városba telepített multi nagy vállalat boltja a helyi ipart, a helyi vállalkozókat. Miért nem elegendő, ha nem rendelkezünk valódi exportképes termékekkel? Miért is kellene sok képzett ember, hogy a külvilággal való cseréinket előnyösen tudjuk megoldani? Miért nem elég egy kis közösségen belül cserélgetni és miért is kell olyan termékeket kifejleszteni, amit el lehet adni a valós értéke miatt.
Ha a fenti alapelveket betartanánk, akkor bármelyik szervezet, cég, vállalat és ország lehetne pénzügyileg életképes. Nem kellene kölcsönöket felvennie, hogy finanszírozza önmagát. És így nem kellene a fiatalok jövőjét fizetendő kamatok formájában elherdálni.
Az eredeti írásban, egyéb nagyon hasznos dolgot találhatunk. “SZERVEZETI ALAPOK”.
Repülős körökben ez egy nagy törekvése volt a fiataloknak, hogy elegendő repült időt gyűjtsenek össze, hogy egy szép napon a Malév felvegye őket. Évtizedekig tartott ez a varázs, ami CÉLT adott nagyon sok embernek, hogy bekerüljön egy felső kategóriába. Ha egy sportreptéren megjelent egy “Malév pilóta”, az tiszteletet kapott a fiataloktól. Voltak ideálok és volt amiért küzdeni lehet. Nagyszerű embereket ismerek a repülésben, akik a Malévnál dolgoztak. A tiszteletet a tudásukért, a kompetenciájukért kapták. És persze azért is, mert nagy részük maga is álmodozott, hogy egyszer nagy gépet fog vezetni. A nagy gép, sok utas, nagy felelősséget jelent. A nagyobb felelősséghez sok-sok tudás kell. Egy pilóta nem csak magáért, hanem az utasokért felel.
A képzése során megszerezte a tudást, hogy precízen tudja a gépet kontrollálni minden időjárás esetén. A képzése nem csak elméleti volt, hanem a gyakorlatban kellett rendszeresen bizonyítania, hogy nem csak az elméletet, hanem a gyakorlati tudást is megszerezte.
A Malév irányítója, az érintett politikusok, kormányemberek megbuktak a gyakorlati vizsgán. Azt is mondhatjuk a Malév lezuhant. De mint minden katasztrófánál ki kell mondanunk ki a felelős. Kik a felelősek? Kik azok, akik nem tanulták meg az elméletet, hogy hogyan lehet egy céget vezetni? Kik azok, akik a gyakorlatban egy kis céget elvezettek sikeresen, majd egy nagyobb vállalatot is? Hol van azoknak a képzése, akik a Malév tulajdonosi jogait gyakorolták? Hol szerezték a jogosítványaikat és hol gyakoroltak? Ki ellenőrizte le őket, hogy valóban átmentek a vizsgán? Ki engedte a “kormányhoz” a tulajdonosokat?
Ugye nem arról van itt szó, hogy a társadalom egyik fele tanul, vizsgázik és számot ad a gyakorlati tudásáról, a társadalom másik fele pedig csak kormányoz? Valahogyan bele születik a jólétbe.
Amikor a Malév megszűnik, akkor azt is elvetjük, hogy a Malév vezetőjének és minden más nagyvállalatnak, falunak, városnak, országnak a vezetője előbb gyakorlati képzésen kellene részt vennie és demonstrálni a tudását, majd ezután kezdhet vezetői poszton. Pontosan úgy, ahogy a Malév pilótái teszik. Ugyanúgy, ahogy ma is ezer és ezer repülő száll fell – “take off checklist” – azaz ellenőrző lappal száll fel.
Miért ne lehetne a Fidesz, LMP, MSZP összes politikusát megkérni, hogy váljon képzetté, mielőtt embereket akarna vezetni.
A Malévval a fiatalok egyik álma is megszűnik. Hova gyűjtik ezután a repült idejüket? Ez az a pillanat, amikor egy úgymond “gazdasági lépés” a társadalom rombolásába kezd.
