president
Az előző napokon az ideális pénzügyi modellről írtam. Itt olvasható. Most nézzük meg, hogy mi a jelenlegi helyzet és nagyon érdekelnek azok a megoldások, hogy ezt a helyzetet, hogyan tudnánk az IDEÁLIS felé elmozdítani.
A jelenlegi helyzet úgy kezdődik az országban, hogy költségvetés. A terv egy nagy hiányra épül, és tartalmaz egy ismeretlen kamat terhet, amely miatt úgymond finanszírozni kell az országot. A költségvetés, nem csak ELOSZTÁS és ELÍGÉRÉS, hanem ELKÖLTÉS is, mert bizonyos költségek mindenképpen jelentkezni fognak. A legfőbb lépés után ezeket a pénzeket elő kell teremteni, azaz BE KELL SZEDNI valamilyen adó, vagy illeték formájában. Mivel “nagy” hiány nem
lehet, ezért mindent be kell szedni. Még akkor is, ha időnként egy kicsit leegyszerűsített megoldásnak tűnik a gázolaj árának emelése. És aminek nem sok gazdasági értelme van, és hihetetlen terheket ró olyanokra, akik nem érdemlik meg, ezeket a terheket. Az lehetséges, hogy belső szabályzattal előírjuk, hogy a hiány nem lehet nagyobb egy határnál, de az ország esetében csak azt garantálja, hogy bármilyen nagy összeget elköltünk, azt az év végére BE KELL SZEDNI. Ez egy új adót jelenthet. A termelés a jelenlegi helyzetben nem kap elegendő figyelmet. Időnként azt is mondhatjuk, hogy hihetetlen akadályok állnak a TERMELÉS útjában. Olyan szabályok és határidők, amelyek szinte garantálják a gyors bukását egy cégnek. “EGY NAGY SZERVEZET CSOPORTOKBÓL ÁLL, EGY KIS SZERVEZET PEDIG EGYÉNEKBŐL.” – L. Ron Hubbard Menedzsment Sorozat 1 kötet, 108-as oldal. Azaz az országnak meg kellene becsülni a termelő csoportjait és békén kellene hagyni az egyéneket. csak emlékeztetőül érdemes megnézni az ideális modellt. Hogyan lehetne ezt megvalósítani?
A cégek szintjén egyszerűen előbb meg kell TERMELNI és BEVÉTELBEN realizálni és okosan ELOSZTANI. Semmiképpen sem költeni annál többet, ami tényleges bevételt értünk el.
Mivel jómagam 
egy reptéri légkörben nőttem fel, ahol a nagyszájúak hamar kihullottak, ezért “csodálom” azokat, akik ma a közéletben végtelen magabiztosságot mutatnak, miközben a jelek azt mutatják, hogy a beszédeik mögött nincs valódi teljesítmény. Összeült a magyar Alkotmánybíróság és eltörölt egy törvényt, ami már a felszíni vizsgálat szerint sem alkalmas törvénynek. Ezt az eltörölt törvényt, néhány nap múlva egy képviselő újra beterjesztett és ezt az általa vezényelt képviselői csoport simán megszavazta. Honnan ez az önbizalom?
Egy másik jóember, aki okosabb mint a Tudományos Akadémia tudósai, saját jogot formál arra, hogy ő maga kegyet osszon a megalázott vallási közösségeknek?
Egy reptéren ha valaki ilyen túlzott önbizalmat mutatott, ami nagyon veszélyes lehet az illetőre önmagára nézve, illetve a környezetére, ezért gyorsan LETILTOTTÁK néhány napra, vagy hónapra, hogy gondolkodjon és találja meg a helyét a csoportban.
Az első lépés az lehetne, hogy meg kell tanulnunk a TUDÁST, KOMPETENCIÁT tisztelni. Ez még az ügyvédekre is vonatkozik. Meg kell adnunk a tudós embereknek a megfelelő fontosságukat. Erről bővebben az L. Ron Hubbard – MODOR c. írásában olvashatunk a következő linken.
Nem vagyok egy BKV specialista és nem is kívánom bántani azokat, akik eddig a megoldáson dolgoztak. Pontosan ez a legfájóbb dolog az egész BKV és MALÉV működésében, hogy sokan vannak, akik nagyon sokat dolgoznak, de a végeredmény mégis katasztrofális. Az egész ott kezdődik, hogy a főváros Főpolgármestere könyörög a kormánynak, hogy adjanak pénzt. Gondolom valamilyen szokás, vagy megállapodás szerint az állam támogatja a BKV működését. Itt jön a képbe a CSERE fogalma, a BKV ad egy szolgáltatást, amiért az emberek fizetnek, és ezt az állam kiegészíti. Gondolom, hogy egy évben ki lehet kalkulálni, hogy mennyi kiegészítést ad az állam és a többit a BKV-nak kell kitermelni.
Ezzel nagyon sokan vagyunk így, hogy kiszámoljuk a szükséges bevételeket és aztán ezt ki kell termelni. Igaz nekünk nincs a “nagybátyánk”, akihez gyorsan elszaladhatunk, hogy kell még pénz, különben leállunk. Ha valaki hozzám jönne ilyen kéréssel én megnézném, hogy valóban megkapta a neki járó arányos támogatást és ha igen, akkor széttárnám a kezem és: “KI KELL TERMELNI!”. Ezt csinálja az ország nagy része, kitermeli a szükséges bevételét. Azaz elegendő CSERÉT bonyolít le, hogy elegendő bevétele legyen. Miért kellene elfogadnunk azt, hogy az ország egyik nagyvállalata másképpen működik, mint a nagy többség. Én nem szeretnék a befizetett adóból feneketlen zsákba pénzt lapátolni. Ennél sokkal egyszerűbb olyan emberre bízni, aki képes nyereségessé tenni, vagy legalább is a nullszaldót elérni.
Ahhoz, hogy valaki ezt elérje az első alapszabály, amit meg kell tanulnia: “MINDEN SZERVEZET TÖBBET PRÓBÁL KÖLTENI, MINT AMIT MEGKERES.” L. Ron Hubbard, Menedzsment Sorozat 3. 431. oldal
Ha ezt megérti az, aki a pénzügyekért felelős, akkor azt is meg kell értenie, hogy soha nem engedhetem meg, hogy a cég azt költse el, amit még nem termelt meg. Mert biztosan többet fog költeni, mint amennyit megtermel. Aztán jön a kényelmetlen helyzet, hogy hiteleket kell felvenni, majd a tulajdonost kell kérni, hogy adjon. Ez így nem lehet sikeres. Bármelyik szervezet, cég, állam halad a bukása felé, ha nem érti meg a fenti adatot és nem akadályozza meg a túlköltekezést. És ez nem megszorítást jelent. Ez a kötet hozzáférhető bárki számára.
Copyright 2012 WISE Közép-Európa Egyesület, Minden jog fenntartva.