Egy régi nagyvállalati beidegződés volt, hogy vannak emberek, akiknek azért kellene fizetést adni, hogy benn legyenek. De valójában ez nem csak egy valaha volt kérdés, hanem ma is érvényes néhány területen. Ha vesszük bármelyik szakmát, ahol a nehéz munka, az erőfeszítés mintegy elfogadható eredménynek számít, akkor bizony ez mutatja, hogy ma sem teljesen tiszta, hogy fizetést, elismerést csak ÉRTÉKES VÉGTERMÉKÉRT cserébe lehetne adni. Gyorsan ki is adtunk egy kis füzetet, hogy ezt ismertté tegyük. A fenti linken olvasható ez.
Ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor ez az adat igaz az úgynevezett “elvont” dolgokra is. Ha például egy országban a törvények és szabályok nagy része nem virágzást hoz, aki mi lehet itt a VÉGTERMÉK, illetve mitől ÉRTÉKES ez bárkinek is? Ha egy gyógyszer a páciensnek számos mellékhatást okoz és a végén belehal, akkor ebben mi a társadalmilag ÉRTÉKES dolog. Vagy itt van egy idézet az L. Ron Hubbard életrajzi könyvéből:
“Nem igazán ismert adat a nagyközönség számára, hogy a pszichiátriát és a pszichológiát
– ahogyan ezeket az iskolákban tanítják, és ahogyan a kormányok bőkezűen pénzelik – nem arra
szánták, hogy bármit is gyógyítsanak. A gyógyítás gondolata a lehető legtávolabb áll mind
a kormányzás, mind az oktatás szándékától.
Az az elképzelés, hogy ki lehetne fejleszteni egy olyan tudományt, amellyel népességeket lehetne
kontrollálni, azért keletkezett, hogy szembeszálljon a francia forradalom szabadság, egyenlőség és
testvériség iránti követeléseivel. “ – Szabadságharcos cikkek és esszék c. könyv.
Nem olyan egyszerű az emberek egy irányba vinni. De még nem késő összefogni és közösen az ország bevételeiért tenni, amelyet el lehet osztani. Az adó növelése, más egyéb “beszedés” soha nem növelte az emberek hajlandóságát arra, hogy többet dolgozzanak. Csak a jó szó, a jövőbe vetett hit, és a remény, hogy holnap jobb lesz, ezek a dolgok biztatták az embereket, hogy többet és jobban dolgozzanak. Ha nekem kicsi a bevételem, akkor azon kezdek el dolgozni, hogy több legyen. Ezt kellene az egész országban. És egészen addig, amíg meg nem jelent a többlet bevétel, addig a költekezést is meg kell állítani. Csak a már megtermelt bevételt lehetne elosztani.
A jövő évi költségvetési számokat “kőbe vésni” egyszerűen reményteljes dolog, de a legjobb azt kigondolni, hogy hogyan lehetne az ország egész termelését és összes cseréit megnövelni. Ezen kellene dolgozni a Tisztelt Házban. Az adók növelése nem termelés, hanem a szabályozók megváltoztatása. Nekem azt mondja, hogy ez eddigi munkámból kevesebb jut nekem. Vagy ugyanannyiért többet kell dolgoznom. A szabályzók változtatása növeli a bizonytalanságot, ami csökkenti a munkakedvet, kevesebb a jövőbe vetett hit, kevesebb a gyerek, sok képes ember külföldre megy. Ez nem jó!
Még nem késő meghatározni, hogy az állam minden megtermelt 100 Ft 20%-át megkapja arra, hogy ellássa az állam feladatait (iskola, egészségügy, utak, stb.). Mivel ezt könnyű beszedni, azért más adó nem is kellene. Ha az állam több pénzt akar, akkor gondoskodjon arról, hogy jobb szabályokkal, jobb feltételekkel az ország többet termeljen és ebből az államnak is több jutna.
A százalékon lehetne egy gyors vitát lefolytatni, de aztán felesleges lenne, mert a játékszabályokat nem kell sűrűn változtatni. Legfeljebb néhány évente egyszer, egy kiterjedt, átfogó elemzés alapján. 
Az állam a saját részét százalékosan eloszthatja a saját teendői között. Ha jó szabályokat alkot a Parlament, akkor sokkal több is juthat fekete autókra, egyéb kényelmi eszközökre.
És gondoljunk csak bele, vajon van-e bármilyen felső határa egy ország bevételeinek? NINCSEN!
Még nem késő ezen elgondolkodni és megcsinálni. Értékeket kell előállítanunk és nem szabályzókat babrálni.
További idevágó adatok: L. Ron Hubbard – ÉRTÉKES VÉGTERMÉK